Egy családi generációváltás drámája a Belvárosi Színházban
2024. 01. 30.

Egy családi generációváltás drámája a Belvárosi Színházban

Sírhatunk is, nevethetünk is a Skorpió című legújabb magyar színdarabon, mely egyszerre szól őszintén és ironikusan a közelmúlt és a jelen társadalmi, gazdasági, erkölcsi változásairól. 

Megrázó erejű tragikomédia Kerékgyártó István Skorpió című műve, az Orlai Produkció legújabb előadása. A Belvárosi Színházban két és fél órára az elmúlt bő harminc év elevenedik meg, egy család történetén keresztül.

Keserű látlelet

Egy vállalkozó családén, melynek felemelkedése, és már a jövőben játszódó bukása sokak számára lehet ismerős. Például azoknak, akik még jól emlékeznek a rendszerváltozás mámoros, majd zűrzavaros időszakára, melyben egyeseknek sikerült ügyesen halászni. De azoknak is, akik e darab láttán csodálkoznak rá a világra: hogy mik voltak…, sőt, hogy mik vannak… A színházba járó közönség között vélhetően az előbbiek vannak többségben. Ők most művészi megfogalmazásban kapnak egy szeletet a múlt és napjaink tortájából, mely ezúttal nem édes, hanem nagyon is keserű.

A két felvonásos mű középpontjában egy milliárdos cégvezető áll, akinek eseménydús élettörténetét visszaemlékezésekből ismerhetjük meg. Az 1989/90-es évektől napjainkig, majd egészen a közeljövőig, 2025-ig. Ő a Skorpió csillagjegyben született sikeres nagyvállalkozó, aki egykoron egy állami vállalat nagy tudású mérnökeként dolgozott. A rendszerváltás hajnalán, némi umbuldával megalakíthatta saját cégét, melyet tudása, majd törtetése és önzősége elegyeként vitt sikerre. Ám fölötte is eljártak az évek. Jól fialó vállalkozását nem szívesen adná át két fiának, akiket elkényeztetett gyerekeknek tart, akik szerinte csak belenőttek a jólétbe. S akiket alkalmatlannak tart arra, hogy generációváltással átvegyék a cég tulajdonát és irányítását. A két luxusfeleséget sem tartja sokra.

A két, egyébként tanult fiú azonban már egyre türelmetlenebb. Apjuk szép lassan nyugdíjas korba lép, mégis egyre görcsösebben ragaszkodik a vezetői székhez. Pedig az utódok egyre inkább látják: ez már nem a kilencvenes évek vadkapitalizmusa, spontán privatizációs világa. Ma már másként lehet elnyerni egy-egy pályázatot, más eszközökre van szükség, mint annak idején. Márpedig, ha a vállalkozás emiatt sorra veszti el a megrendeléseket, akkor a cég hamarosan csődbe juthat. A két utód meggyőzi apjukat, hogy munkáját megkönnyítendő, vegyen fel egy személyi titkárt, a közgazdasági egyetem adjunktusát. Őt azonban sikerrel avatják be a cégutódlási játszmába, s akinek az lesz a feladata, hogy meggyőzze a tulajdonos-vezérigazgató apát: ideje lenne visszavonulnia.

Staféta

A téma már csak azért is nagyon aktuális, mert azok a mai cégtulajdonosok, akik a rendszerváltozás idején harminc-, negyvenévesek voltak, amikor megalapították saját vállalkozásukat, ma már hatvanasok, hetvenesek. S el kell gondolkodniuk, hogy visszavonulásukat követően kinek adják át a stafétabotot. Közvetlen utódaiknak, távolabbi rokonaiknak, netán értékesíteni akarják cégüket.

Egy nemrégiben végzett felmérés szerint a magyar családi vállalkozások 40 százalékának nincs utódlási terve. A tulajdonos-ügyvezetők egy részének nincs stratégiája arra, miként tud a társaság működőképes és eredményes maradni, ha egy betegség alkalmatlanná tenné őt a cég irányítására, netán elhalálozna. Akad, aki görcsösen ragaszkodik vezetői-tulajdonosi pozíciójához, és úgy véli, az öröklés jogi szabályai majd amúgy is megoldják a helyzetet. Más egyszerűen nem tudja, mitévő legyen. Pedig az öröklés sem egyszerű folyamat, ráadásul hiába lesz az örökösöké a cégtulajdon, vezetői tisztség nem jár automatikusan hozzá. A vállalkozásban így még működési zavarok is felléphetnek.

Egy tulajdonosnak azt sem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy tudatos utódlás híján akár konfliktusok is kialakulhatnak a családban. A családi vállalkozások fontos szerepet töltenek be a magyar gazdasági életben. Az OPTEN kimutatása szerint évről évre több magyar társas vállalkozás lépi át az egymilliárd forintos éves árbevételi határt, s közülük a családi vállalkozások száma meghaladja a kétezret. Ma már minden ötödik cég tagjai vagy ügyvezetői között fellelhető a családi kapcsolat. Az utódlás tervezése során azonban a családi cégek számos kihívással szembesülnek, melyekre gyakran nehéz megtalálni a helyes válaszokat.

Megalázottság, szenny, cselszövés és árulás

A Skorpióban Máté Gábor remek rendezéssel, érzékenyen nyúlt a témához. A történet két idősíkban játszódik. Az egykori, rossz bőrben lévő, már idős cégvezetőt egy szeretetotthonban/kórházban látjuk, akihez csak évente egyszer, a születésnapján érkezik látogató, volt személyi titkára. Benne még fellelhető némi emberi érzés, egyszerre tisztelet és szánalom egykori nagyhatalmú és befolyásos főnöke iránt, aki mára már elvesztette önbecsülését és egészségét.

E sivár helyzetből ugrunk vissza nagyokat az időben, azokra a kerek születésnapoka, amikor a vezérigazgató-tulajdonos, még irodája hófehér székében pöffeszkedve irányította vállalkozását – és lenézően családját. Melynek tagjai félénken, a parancsokat végrehajtva, ám egyre türelmetlenebbül tekintettek a jövőbe. És éltek az életet habzsoló, az erkölcsi gátakon átgázoló, családfő árnyékában. A pénz és a szex bűvöletében élő, diktátorként viselkedő apa mellett a fiúknak és a két menynek csak a kiszolgáltatottság, a megalázottság, a szenny jutott. Ez vezetett aztán az utódlásért cselszövéshez, hazugsághoz, áruláshoz.

A történet során a néző nem talál szinte egyetlen pozitív hőst sem, akivel lelkileg együtt tudna érezni, akinek egy kicsit is szurkolhatna. A drámai elemeket olykor azért feloldja a humor, mely kizökkentheti a morális sokkból. S a többszöri közvetlen vagy közvetett utalással eljuthat Shakespeare szonettjeiig, vagy épp a Lear királyig.

A kiváló szereplők révén egy percre sem lehet unatkozni: Mészáros Máté diktatórikus nagyvállalkozó-figurája erőteljes. A két fiát Schruff Milán és Csonka András alakítja; utóbbinak, a sok bohózatot követően jól áll e komoly szerep. A két, megalázó helyzetben lévő, karrierjüket a jólétért feladó feleséget Ullmann Mónika és Járó Zsuzsa hihetően formálja meg. Pataki Ferenc a személyi titkár, aki talán az egyetlen, akiben árulása ellenére némi együttérzés is lakozik. 

Több személyből összegyúrt figurák

Bevallása szerint a darabban ábrázolt alakokat az üzleti életből ismeri a szerző, Kerékgyártó István. Az új rendszer hajnalán privatizációs tanácsadó cégeknél dolgozott, majd befektetői konzorciumoknak volt tagja, és kipróbálhatta magát kisebb-nagyobb vállalatok társtulajdonosaként, de jogi és bölcsész diplomával a zsebében volt egyetemi oktató is. Sőt, 1998 és 1999 között az Országos Rádió és Televízió Testület főigazgatói tisztét is betöltötte. Egy évig a Horn-, egy évig az Orbán-kormány idején, így a honi politikai élet mindkét jelentős oldalát belülről ismerhette meg. A szereplők jellemét, ahogy az lenni szokott, több általa ismert személy vonásaiból gyúrta össze. Egy interjúban jellemezte is a cégalapítókat, akiknek jelentékeny hányada szerinte igencsak hasonlít egymáshoz. „Közös vonásuk, hogy okosak, erőszakosak, nem ismernek akadályokat, ezért céljuk eléréséhez szinte minden eszközt megengedhetőnek tartanak. A környezetükben idővel egyre kevésbé viselik el a kreatív figurákat, bólogató Jánosokkal veszik körül magukat” – magyarázta az Orlai Produkció oldalán olvasható interjújában. Ez pedig művéhez jó kiindulóalapnak számított. A Magyar Narancsnak megfogalmazott szavai pedig mindannyiunkat elgondolkodtathatnak: „Mindaz, amit most magunk körül látunk, a kilencvenes években kezdődött, ott kell keresnünk a miérteket, és ez nekem, immár hetvenévesen, sok okot ad a töprengésre.”

Forrás: Kockázati tőke - Falus Tamás