"Sok mindent megtapasztaltam magammal kapcsolatban" - interjú Pelsőczy Rékával
2017. 12. 29.

"Sok mindent megtapasztaltam magammal kapcsolatban" - interjú Pelsőczy Rékával

Jövőre lesz 20 éve, hogy Pelsőczy Réka a Katona József Színház társulatához szerződött, ahol nem csak színészként számítanak rá, ő fogja rendezni a Kamra májusi bemutató előadását, az Ürgéket. Neve évek óta összefonódik az Orlai Produkciós Iroda előadásaival, ebben az évadban az élet.történetek.hu sorozat művészeti vezetőjeként hat monodráma színpadra állításán dolgozott. A nemrég állami kitüntetésben részesített művésznővel karácsony után beszélgettünk.

Szeretnék gratulálni a Jászai Mari díjhoz! Hol voltál, mit csináltál, amikor megtudtad, hogy ebben az évben megkapod? Mi volt az első reakciód?

A Kamrában voltam, egy előadást néztem. Szünetben láttam, hogy kaptam egy e-mailt, hogy állami kitüntetést kapok. Először nem éreztem semmit. Aztán később körülbelül egy hónapig tartó ünnep és öröm volt ez a díj. Sok mindent megtapasztaltam magammal kapcsolatban általa.

Az élet.történetek.hu sorozat harmadik részét is bemutattátok már. Mikor és hogyan kezdtetek el Tiborral együtt dolgozni? Mesélj erről, kérlek!

2013-ban dolgoztunk együtt először, a Római vakációval. Ennek az előtörténete, előkészületei is nagyon jók voltak, biztonságban éreztem magam Tibor mellett, minden a rendelkezésre állt ahhoz, hogy jól tudjunk dolgozni. Igazi jó emlék az a munka!

A közös munkátokat idén év elejéig, a Hullaégető bemutatójáig, inkább a könnyedebb, szórakoztató darabok jellemezték. Benned ért meg, hogy szeretnél komolyabb témákhoz nyúlni? Tibor partner volt ebben azonnal?

Én voltam, aki kicsit telítődtem egy időre a könnyű műfajjal. Tibor rögtön elfogadta és megértette ezt.

Lengyel Nagy Anna történeteit dolgozzátok fel monodrámákként a sorozatban, a projektnek te vagy a művészeti vezetője, mit jelent ez pontosan?

Együtt találjuk ki Tiborral, hogy ki az a két színész, aki aznap együtt játszik, és hogy kit hívunk meg hozzájuk rendezni. Fontos nekem, hogy legyen valami, ami összeköti ezeket a történeteket. Jelezni szerettem volna, hogy ez egy sorozat, ezért van egy fémkockavázunk, amit az adott rendező úgy használ ahogy akar, hogy vizuálisan is összekötődjenek ezek a történetek. Keszei Borit kértem meg, hogy legyen a díszlet és jelmeztervezője ezeknek a monológoknak. Kísérleti stádiumban vagyunk azt illetően, mi áll jól ennek a műfajnak. A hangsúly mindenképpen a színészen, és az általa eljászott igaz történetén van. Nem szabad, hogy túlságosan színházzá váljon a dolog.

Az eddigi hat történetnél színészben, rendezőben vagy egyből a történetben gondolkodtál? A felkért művészek nem köthetőek az Orlai Produkciókhoz, hogy jutottak ők eszedbe? Négy rendező dolgozott a hat monodrámán, egyet, Epres Attila részét rendezted te, miért ezt választottad?

Anna elküldte a történeteket, és azokat a színészeket hívtuk meg, akik eszembe jutottak a szövegekről. Tehát nem rendezőben, hanem színészben gondolkodtam. Aztán abban, hogy ki az a másik színész és melyik az a másik történet, ami ezzel együtt jól működhetne, és csak utána jött a rendező. Cseh Juditot Egri Mártiék javasolták, hogy szívesen dolgoznának vele, Szabó Mátét és Ullmann Mónit Tibor ajánlotta, amihez Borbély Alexandrát én mondtam Pira történetére. Keresztes Tamást Lázár Kati szerette volna. Ezek közül a történetek és színészek közül, mindegyikkel szívesen dolgoztam volna, az hogy végül Epres Attila mellett lehettem, azt az idő, a ráérés hozta így.

Tervezitek a monodrámák vidéki bemutatását is?

Igen.

Mik a további terveitek a sorozattal? Vannak még elmesélésre váró történetek kiválasztva? Anna írja ezek szövegét is? 

A sorozat folyamatosan alakul, vannak még Annának is történetei, és későbbiekben szívesen nyitnék más történetek felé is. Annyi körülöttünk az érdekes izgalmas történet.

Ugyanúgy a Mozsár Műhely fog helyt adni annak, azoknak is?

A helyszín is változhat még.

Térjünk át egy kicsit a Katonabeli feladataidra. Úgy tudom, hogy tavaly kérted, ne legyen bemutatód, ebben az évadban viszont négy új darabban is szerepelsz, és lesz egy rendezésed is. Most volt a „Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler” bemutatója, mesélj, kérlek, a szerepedről!

Egy minden lében kanál szomszédasszonyt játszom, mindenkinek ismerős alak. A szerző ezt írja róla: “Wágnerné, Detti és Sándor szomszédja, özvegy. Jó szándékú, mindenkinek segíteni akar, de képtelen gondolkozni.”

pelsoczy_reka_interju6.jpgPelsőczy Réka és Tasnádi Bence a Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler című darabban (Fotó: Dömölky Dániel)

Gyakorlatilag ugyanazzal a „csapattal” dolgoztok, akik a „Munkavégzés során nem biztonságos”-ban is játszanak, Rezes Judittal és Pálmai Annával kiegészülve, könnyebb volt így a próbafolyamat?

Ez véletlen. Inkább üdítő mindig másokkal dolgozni, illetve hol ezzel hol azzal. Van, akivel már régen nem dolgoztam együtt a színházban, és ők hiányoznak.

Májusban lesz az Ürgék bemutatója, nem okoz nehézségeket, hogy a társulatod tagjait rendezed, ráadásul ebben a darabban csak férfi művészek játszanak majd?

Nem gondolom, hogy könnyű lesz, de szeretem ezeket az embereket, és elég jól ismerjük egymást. Tóth Judithoz ragaszkodtam mint asszisztenshez, aki jól tud majd adott esetben kezelni engem is meg a fiúkat is (nevet).

Nagyon sok az elfoglaltságod, 8 futó darabod van a Katonában, művészeti vezető vagy az élet.történetek.hu projektben, nemrég volt bemutatód Szabadkán. Nem gondoltál arra, hogy szabadúszóként folytatod, hogy nyerj egy kis időt magadnak? Mit jelent számodra a társulati tagság?

Valamit ki kell találnom, mert ez így sok, ezt én is érzem. Gondoltam a szabadúszásra, de nem tudom elképzelni, hogy eljöjjek a Katonából.

Idén például nagy öröm és felszabadulás számomra, hogy ennyit játszom, ennyi jó rendezőnél, örülök, hogy nem rajtam van a felelősség, inkább a rendezésben tartanék pihenőt. De az Ürgéket várom azért.

Ez a folyamatos megfeszített tempó nyilván komolyan igénybe vesz fizikailag is, hogyan tudsz felkészülni a terhelésre? Hogyan tudsz töltekezni, kikapcsolódni? Jut időd olvasni, színházba menni, a fotózásra?

Most úgy élek, mint egy szerzetes. Csak a munka van. Meg én. Kevesebbet internetezek, nem veszek fel minden telefont, nem nézem meg naponta ötször, hogy kaptam-e új üzenetet, és nem is válaszolok mindenre azonnal. Gyakran megyek gyalog a színházba, vagy bárhová, edzek heti 2-3 alkalommal, és igen, olvasok újra. Este már nem nyomkodhatom órákig az Instagrammot és a Facebookot, így több időm jut olvasni. Ezektől az új szokásoktól, úgy érzem néha, hogy visszakaptam magamat, az életemet, ami persze nem jelenti azt, hogy nem szorongok néha az előttem álló feladatoktól.

Forrás: deszkavizio.blog.hu