2013-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen zenés színészként, a Vígszínház szerette volna szerződtetni, ám ő a szabadúszást választotta. Azóta számos helyen és szerepben láthatták a nézők, többek között játszott a Pécsi Nemzeti Színházban és a Budaörsi Latinovits Színházban, de tavaly óta a Radnótiban is találkozhatnak vele a nézők, ahol az Üvegfigurákban ő alakítja Jimet Valló Péter rendezésében. 2017-től Orlai Tibor lazán szerveződött társulatának oszlopos tagja, azóta a Belvárosi Színház és a Jurányi Ház színpadán bizonyítja bemutatóról bemutatóra sokoldalú tehetségét. Most a Hurok című Kerékgyártó dráma egyik legösszetettebb szerepére készül, egy kábítószerfüggő fiút fog játszani. Nagy Dániel Viktorral beszélgettünk.
Pár napja tartottátok a Hurok olvasópróbáját, milyen volt?
Számomra pozitív élmény. Ott volt Kerékgyártó István is, ő olvasta fel a darabot, nagyon ritka, hogy az író is jelen legyen. Nem dolgoztam még Debreczeny Csabával, Epres Attilával, Mészáros Mátéval sem, és Bagossy Lászlóval is ez az első találkozásom rendezőként, tehát elég sok az új ember nekem. Közben az anyag maga komoly, bátor és szókimondó. Nyilván ezért is lesz a Jurányiban, mert a mondanivalója és a megvalósítása tekintetében is más, mint amihez a Belvárosi Színház nézőközönsége hozzászokott.
A monodrámádat is ott játszod.
Igen. A Leszámolás velem volt az utolsó olyan előadásom, ami társadalmilag fontos kérdéseket boncolgatott. Ha az ember a Férjek és feleségeket próbálja, egy örökzöld Woody Allent, akkor ott más a feladat, más a cél. Ebben az előadásban olyan dolog mögé lehet állni, amit az ember egyébként is gondol vagy érez, vagy lát maga körül.
Ez az anyag a miniszterelnöktől indul, és eljut egészen a kurváig hét nap alatt. Találkoznak az emberek egymással, az egyik megalázza a másikat, a megalázott pedig a következő jelenetben megalázó lesz, és így megy le egészen a társadalmi ranglétrán. Nyilvánvalóan humoros, de groteszk és abszurd is ez a folyamat, ami pedig a legszomorúbb, hogy nagyon hajaz a valóságra. Örülök neki, hogy egy ilyen bátor anyagból csinálunk előadást.
Mit mondott Kerékgyártó, mielőtt felolvasta a darabot?
Azt, hogy ő személyes tapasztalatból beszél. Hogy néhány szereplő olyan mondatokat mond, amiket ő valóban hallott, valóban azokon a helyeken, és azokban a pozíciókban, ahol ezek a darabban elhangzanak. Benne volt két évig a politikában, aztán üzletember is volt hosszú ideig magasabb szinteken.
Mondtad, hogy megkaptátok a regényt, el fogod olvasni a próba alatt?
Megmondom őszintén, gyakorlati szempontból fontos lehet, hogy egy mondat, vagy részlet a segítségünkre legyen az eredeti műből, de én nem nagyon szeretem elolvasni előre a könyvet vagy megnézni a filmet. Mivel egyedit szeretnék létrehozni, mindenképpen mást, mint az „eredeti”, jobb szeretek inkább csak a szövegkönyv alapján dolgozni, amiből kiindulva az én fantáziám szül. Persze az is benne van, minden szépizálás ellenére, hogy türelmetlen vagyok, és nem köt le azzal foglalkozni, hogy más hogyan festette meg azt, amire magam is készülök.
Jelen esetben azonban hasznos lesz a regényből meríteni részleteket ehhez a szétcsúszott karakterhez, akit játszom.
Ha jól értelek, akkor itt egymásba fonódó kis történeteket fogunk látni, amik egyfajta hierarchia alapján rendeződnek. A te karaktered hol helyezkedik el ebben?
Én az utolsó előtti ponton vagyok. Egy heroinba hosszú ideje belecsúszott, fiatal srácot játszom, aki a tartozása miatt bajba keveredik és a nővére próbálja kisegíteni, de nem sok sikerrel. Aztán a fiú a barátnőjéhez fordul segítségért, aki prostituált volt, illetve függő is régen, de szakított ezzel ez életmóddal. Megkéri, hogy még utoljára egyszer, bár már nem kurválkodik, de még most tegye meg, mert ha kifizetik a tartozást, akkor Ő bemegy a kórházba, hagyja, hogy kezeljék és minden rendben lesz… ebben persze sok a hazugság.
Neked van a legnehezebb dolgod? Nálad kulminálódik az összes addigi feszültség majd.
Nem érzem így. Itt mindenki áldozat is, morálisan deformáltak ezek az emberek, most tök mindegy, hogy a herointól, a pénztől vagy a hatalomtól. Nagyon hálás az összes szerep, valamiféle egyenrangúságot érzek. Egyszerre nagyon komikus és valóságos minden karakter: a miniszterelnök, a boltvezető, a melegségével megzsarolt üzletember… mindenki megalázott helyzetben van, beszorítják őket, ahonnan úgy próbálnak menekülni, hogy másokat szorítanak be. Mindenkinek egyaránt fontos a sorsa.
Tibornak minden évben van egy ilyen választása.
Igen, talán szándékosan feszegeti a határokat (nevet). Közben meg neki van igaza, mert alapvetően az a természetes, hogy bármikor bármiről beszélhetünk. A művészet azért van, hogy beszéljen az emberről és beszéljen a korról, amiben a művész él.
Most készülsz a zenekaroddal, a Wigama Lekkóval az első lemezeteket bemutató koncertre.
Nagyon fontos dolog ez az életemben. Hosszú ideje készülök már erre, és elképesztő érzés, hogy megmutathatom, ami régóta bennem van.
Nagyjából két éve találkoztunk először, már akkor arról meséltél, hogy azzal foglalkozol otthon, hogy a gitároddal a kezedben dalokat írsz. Ezek azok a dalok?
Igen. Nyilván folyamatosan jönnek új ötletek, ezeken dolgozom most. Sosem akartam bekategorizálni magam, ez a lépés nem azért van, mert kell egy másodállás. Nekem a zene gyerekkorom óta iszonyatosan fontos. Hamarabb képzeltem el, hogy a saját dalaimat több ezer embernek énekelem, mint hogy egyáltalán megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy színész leszek. A színészet a személyiségfejlődésemben, a formálódásomban nagyon nagy szolgálatot tett, és tesz a mai napig, de a zenét nem tudja helyettesíteni. Az pótolhatatlan. Jó, hogy magam felé fordított a színház és azt az önismeretet, amit szereztem, bele tudom most fogalmazni a dalszövegekbe.
Hrutka Róberttel kettesben kezdtétek, aztán nyáron csináltatok immár zenekarral egy akusztikus turnét. Milyenek voltak a visszajelzések?
Mindenhol a legjobbak. Szeretik a zenénket, és külön kiemelik a szövegeket, ami azért is nagy dicséret, mert én soha nem foglalkoztam ezzel, csak mániás vagyok ebben is, és addig írom, amíg maximálisan nem vagyok elégedett vele. Mivel nem hajt az, hogy nekem ebből kell megélnem, hogy produkálni kell lemezeket egymás után, ezért akkor írok meg egy dalt vagy szöveget, amikor az kikívánkozik, és addig gyúrom, amíg nem lesz erős és egyértelmű a mondanivalója. Nincs nyomás, kényszer, ezért tudnak érlelődni a dalok, és tök jó, hogy azt a visszajelzést kapom az emberektől, hogy szeretik a szövegeket, hogy eljut hozzájuk az üzenet, és hogy megmozgatja őket. Egy színházi előadásban is az a jó, hogy eljuttat „A”-ból „B”-be, valamit csinál, vagy lefelé, vagy fölfelé, de kimozdít. Ezt szeretném elérni a dalainkkal is.
Hogy találkoztatok Robival?
A Kiválóságok Klubjában, ahol én mentorált voltam évekkel ezelőtt. Fiatal pályakezdő alkotókat segítettek úgy, hogy egy éven keresztül mindenféle oktatásokon vettünk részt, például etikettet, online önmenedzsmentet tanultunk, találkoztunk zenei menedzserrel… tehát egy csomó olyan dologban segítettek minket, ami a szakmánkhoz szükséges. Robival volt alkalmam fellépni egy klubrendezvény alkalmával.
Régebben egy rockzenekarban énekeltem, de az egyetem második évében abba kellett hagynom, pedig addigra már felvettünk egy lemezt is. Egyszerűen lehetetlen volt egyeztetni a koncerteket a Színművel. Aztán találkoztunk Robival, és azt éreztem, hogy Ő pont olyan gondolkodású és ízlésű ember, akivel szívesen dolgoznék minél többször. Fellépés fellépést követett, ő is gondolt rám, meg én is rá, amikor volt lehetőség, megkérdeztem, hogy van-e kedve, csinálunk-e együtt valamit. Aztán ez odáig fejlődött, hogy vittem neki dalötleteket, elkezdtünk repertoárt építeni, aztán én pályáztam… a tavalyi turné már NKA támogatásból jött létre, és ez szerencsére idén is meg fog valósulni.
Most már a teljes zenekar megy?
Igen, abszolút. Az akusztikus formáció jó indulás volt, kézenfekvő, de most minél több nagyzenekari bulit szeretnénk csinálni. Van menedzsmentünk, elkezdünk az arculaton dolgozni, építkezünk folyamatosan. Nagy szerelem ez is (mosolyog).
Hány dal kerül fel a lemezre?
10 vagy 12, ez az idő szűkösségétől függ, de inkább azon leszünk, hogy magas minőséget képviseljen minden dal. A koncert április 20-án lesz az Uránia dísztermében. Sokat készülünk rá, nagyon-nagyon jó lesz (mosolyog).
Malik Andrea
